Kihasználva a WizzAir kedvező jegyárait október elején Rómába látogattunk. A négynapos kirándulás alatt fel nem fogható élményekben részesültünk, megszámlálhatatlan csodát láttunk, miközben szó szerint lejártuk a lábunkat.

Október 6. szombat – Il Notti dei Musei

Nagy szerencsére érkezésünk napján pont Múzeumok Éjszakája volt a városban, így a negyed tízre Fiumicino (Leonardo da Vinci) reptéren landoló járatunkról egyből a Musei Capitolini-hez vettük az irányt, ahol szerencsére van csomagmegőrző, így nem kellett valakire rábízni a bőröndöket, míg mi az épületben és szobrokban, festményekben gyönyörködünk.

Ám ahhoz, hogy ide eljussunk, Fiumicinoban elsőként a Metropolitan Train FR1 vonattal (ára 8€/fő) az Ostiense-ig kellett mennünk, majd metróra átszállva a Colosseo-ig utaztunk. Persze ez nem olyan egyszerű egy vad idegen városban egy tucatnyi turistával, ahol a megállóban egy lélek sem található: a csapat egy része jegyet akart venni, a nem megfelelően működő automatából, én inkább azt javasoltam, jöjjenek utánam a szerviz bejárón, aztán vagy lesz kaller, vagy nem… Az ugyan nem volt, de adrenalin kellő mennyiségben. Persze nem az ellenőröktől tartva, hanem mert a csapat egy része felugrott az éppen befutó metróra –mely valljuk be, eléggé hajaz a hazai új szerelvényekre -, míg a lassabb maradék az állomáson maradt… Mondjuk csak két percig.

Fiumicino repülőtér. (Foto: CSPCargo)

Rómába egyébként a Shuttle és Terravision buszokkal is be lehet jutni (előbbivel 14€-ért, utóbbival 6€-ért utazhatunk), csakhogy a 21.45-kor landoló járattal már lehetetlen ezeket elérni.

A Colosseotól a Via del Fori Imperialli-n gyalogolva az ókori Rómáról láthatunk gigantikus nagyságú térképeket, és megcsodálhatjuk az éjszakai fényekben pompázó Forum Romanumot is. A Piazza Venezia-ra érkezve elhaladunk a Monumento a Vittorio Emanuele II előtt, és a Via del Teatro di Marcello-n haladva érjük el a Campidoglio-t, ami Róma hét dombja közül az egyik legmagasabb.

Piazza dei Campidoglio (Fotó: UtazásNyaralás)

A Capitoliumon viszonylag kevés ókori, római rom található, a hely inkább középkori palotákkal van tele. A Capitolium főtere a Piazza del Campidoglio, amely, és a körülötte álló épületek, teljes egészében Michelangelo művei. A téren áll Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra, valamint három csodálatos múzeum tekinthető itt meg. A múzeumokba a belépő 12€, 25 éves korig, valamint 65 év felett pedig 10€. Keddtől vasárnapig tekinthetjük meg, 9.00-20.00 között.

A múzeum hatalmas! Az ember nem figyel, naivan lemegy a pincébe, megnézi a megannyi kőszobrot, aztán mire végig ér, a tér túloldalán találja magát. Ki ne hagyjuk viszont a Forum Romanum-mal párhuzamos szárnyat (a középsőt), a gangon sétálva csodálatos látványban lehet részünk, „kolosszeumostúl”, „antik rómástul”, „palatinus-dombostul”. Hajnali kettőkor indultunk a szállásunkra, az Il Romitello-ba. A Róma észak-nyugati részén található a hotel negyedik emeleti apartmanjában (150€/éj 8 főre) és két kétszemélyes szobában (55€/éjszaka) szálltunk meg. Az épület új, rendezett és tiszta, a ’60-as évekig kolostorként működött, most modern, mindennel felszerelt, segítőkész személyzettel rendelkező 4 emeletes épület. Az egyetlen negatívum mindössze az volt, hogy nekünk azt írták, csak nyolcan férnek el az apartmanban, gyakorlatilag meg 10 ágy volt benne, így az egyik szobát teljesen feleslegesen foglaltuk le…

Il Romitello (Fotó: ebookers)

A reggeli a sztenderd olasz hotel-reggeli (előre csomagolt croasson, müzli, szeletelt kenyér, sonka, kávé, tea, muffin – ez egy másodpercig sem hasonlított a prágai szállásunkban kapott svédasztalhoz, de a márciusi milánói foglalásunkkor már hozzászoktunk ehhez a mennyiséghez/minőséghez). Az eljutás nem okozott különösebb gondot: míg járnak a metrók (pénteken és szombaton fél 1-ig, a hét többi napján 23.30-ig), a Battistini-től busszal a via Torreveccia-ig, éjjel pedig az n5-tel a város számos pontjáról ugyanaddig nappal fél, éjjel egy óra alatt odaértünk.

TIPP a szállásfoglaláshoz: rengeteg honlapon (pl. Booking, Venere, Rome30 vagy éppen az AirBnB, ahol privát lakásokat is bérelhetünk) foglalhatunk, de érdemes felvenni a kapcsolatot a kiszemelt hotellel, apartmannal egyénileg is (keresőbe írva a nevét kidobja a honlapot, amin megtalálható az e-mail cím), sokszor jócskán alacsonyabb árat adnak. Így spóroltunk összesen a 12 főre kb. 200€-t a négy éjszaka alatt.

Római látkép (Fotó: 2×Sült)

Október 7. vasárnap – Il mercato, Castello D’Angello

Reggeli után a Trastevere városnegyedben működő, legalább 8 utcát átfogó Mercato di Porte Portese piacon szívtuk magunkba az olasz virtust. Volt itt szó szerint minden: eredeti(nek tűnő) táskák 10-25-ért, után gyártott parfümök 10-25€-ért (én például a kedvenc, 1Million illatomat 15-ről 8ra lealkudtam, ugyanez eredetiben a gép fedélzetén 62€, a hazai boltokban kb. 90€ - nyilván eredetiben…), ezer meg egy féle háztartási dolgok, bolhapiac régiségekkel, pólók, hűtő mágnesek (itt 1€, máshol 3), és a többi satöbbi… A piac reggel 9-kor nyit és délután 2-kor kezdenek az árusok bepakolni, de nem ritka, hogy négyig is kint van egy-egy stand.

A város összes piacának nyitva tartása és megközelítése a http://www.060608.it/ oldalon megtekinthető, a hét minden napján vannak kirakodók Róma számos pontján. Viszont mindenkit óva intek attól, hogy a főbb turisztikai látványosságok környékén vásároljon, akár 10€-val is drágábban juthat hozzá ott ugyanahhoz a termékhez, mint 3-4 utcával arrébb!

Piac Rómában (Fotó: UtazásNyaralás)

A délelőtti piacozással jócskán elment a fél napunk, és persze eltévedni sem volt nehéz, így pihenés képen az Angyalvárat látogattuk meg.

Hadrian Mauzóleumát, vagy ismertebb nevén az Angyalvárat, Hadrian, egy római kormányzó építtette mauzóleumként saját maga, és családja számára. A Kr.u. 139-re elkészült temetkezési hely gigantikus méreteit csak a piramisok szárnyalják túl. Közel ezer évig erődítményként, és várként működött, ma pedig múzeum található benne. Itt található Hadrian sírja, 1280-tól egy fedett járat köti össze az Angyalvárat a Vatikánnal, amely így a pápák menedékhelyéül szolgált, és innentől fogva várként működött, a 16. században egy kápolna is épült hozzá. Az Angyalvár nevét az erődítmény tetején található angyalszoborról kapta. A pápa dísztermei mellett itt megtekinthető a pincében lévő kínzókamra is, valamint egy remek fegyvergyűjtemény, a teraszról pedig Pazar kilátás tárulkozik elénk a városra.

Angyalvár (Fotó: 2×Sült)

Az Angyalvárhoz vezető hidat, a Ponte Sant'Angelot sokan Róma legszebb hídjának tartják. 134-től 139-ig épült, és szintén Hadrian építtette. A hidat Péter, és Pál apostol szobra, valamint 10 angyal díszíti, az angyalok azonban csak a 17. században kerültek fel a hídra, Bernininek, és tanítványainak köszönhetően. A hídon a szerelmesek lakatjai is megtalálhatóak, pároknak tehát érdemes eggyel készülni, az Angyalok áldását remélve.

A szerelmesek lakatjai az Angyalvárhoz vezető hídon (Fotó: 2×Sült)

Eljutás: Metró: A vonal: Lepanto állomás. Busz: 40, 62
Belépőjegy: 8 Euró. 18-25 év közöttieknek: 5,50 Euró. 18 év alatti és 65 év feletti EU-s állampolgároknak ingyenes.
Nyitva tartás: Kedd - Vasárnap: 09:00-19:30 (pénztárzárás: 18:30). Hétfőnként, december 25.-én és január 1.-én zárva.

Az Angyalvárból egyenes út vezet a Szent Péter térre és a Vatikánba. A sugárút bal oldalán a 43-as-es szám alatt a Bar Giacomelli meglepően olcsó és finom kávézó. A presszó 1, a latte 1,7€, mely elég meglepő, hiszen mindössze 50-100 méterre található a tér. Ugyanitt 2€-ért jókora adag fagyit is ehetünk, és az sem volt gond, hogy az utcán, a kőpadon fogyasszuk el italunkat – már amennyire nem lehet gond, hiszen, mint tudjuk, megszűnt az utcai falatozások csodás élete, durva büntetéseket szabnak ki a camerierik.

A Szent Péter Bazilika (Fotó: 2×Sült)

A Szent Péter téren kis pihenőt tartva élveztük a tér szürkületi szépségét, majd a Vatikáni Múzeumok bejárata (mely számunkra meglepő módon nem a térről nyílik, hanem onnan majd másfél kilométerre!) felé vettük az irányt. A bejárattal szemben, a lépcsőn lefelé haladva jobbra a második utcán vacsoráztunk meg egy hatalmas, zöld neonnal hirdetett Pizzeria-ban. Mondanám, hogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, de inkább mégsem. Félre értés ne essék, az árak tűrhetőek (na jó, magasak, de még nem annyira), isteni volt a pizza is (diavolo, cappricios), a pestoval töltött calzone no meg a spaghetti al pomodoro is, de a szerviz díj már eléggé elvette a kedvünket. Azt ugyan tudtuk, hogy fejenként felszámolnak 1-2€, mert meg van terítve (itt kettőt…), de a további 9 euró, melyre csak annyit mondanak – ugyancsak -, hogy pezzi servisi, azt már nem nagyon értékeltük. Így hatan összesen 15,5 eurót hagytunk ott szerviz díjnak, szal’ nagy köszi.

Október 8. hétfő – A città

A mai napon a tereké és történelmi látványosságaié volt a főszerep. Kezdtük azzal, hogy a Piazza di Popolon megtekintettük a középen álló gigantikus obeliszket, amit négy oldalról egy-ez szájából vizet köpő oroszlán véd a csúf nem oda valóktól, majd a kulacsok megtöltése – mert biza, 28 fok volt aznap, felhő meg egy szál sem – után a Villa Borghese parkjához vettük az irányt.

Piazza di Popolo (Fotó: 2×Sült)

A római tér jelentése az olasz nyelvben "emberek tere" lenne, de itt a popolo a poplars szóból származik, ami nyárfát jelent. Gyakorlatilag ez a tér jelenti a kaput Róma óvárosához, és a vonatok, repülőgépek térhódítása előtt ez volt az a tér, amellyel először találkoztak a Rómába érkező utazók. A tér évszázadokon keresztül kivégzések helyszíne volt, az utolsót 1826-ban hajtották végre. A tér jelenlegi kinézete neoklasszikus, 1811 és 1822 között épült. A tér közepén egy egyiptomi obeliszk áll. Ez Róma második legrégebbi obelszikja, és 26 méteres magasságával az egyik legmagasabb. Kr. e. a 10. században Augusztusz hozatta Rómába, és eredetileg a Circus Maximusban állt (amely jelenleg már csak egy park). A piazzára 1589-ben került.

A piazza északi részén az ősi Santa Maria del Popolo templom áll. 1099-ben egy kápolna épült ide, amely később templom lett. 1472 és 1477 között újjáépítették, amellyel az olasz reneszánsz nagyszerű példája lett. A templombelső igazi mesterműveket ígér. Kápolnáiban többek között Caravaggio, Pinturicchio, Andrea Bregno, Bernini, és Raffaello Sanzio művei találhatók. A Chigi kápolna kupoláját Raffaello a világ teremtése című mozaikja díszíti.

Szintén érdekes a tér számos szép szökőkútja.

Cím: Via Liberiana, 27.
Eljutás: Metró: A vonal: Flaminio állomás.

Kilátás a Piazza di Popolo-ra (Fotó: 2×Sült)

A Villa Borghese-re már-már végeláthatatlan lépcsősoron jutunk fel. A parkból csodás kilátás nyílik a Piazza di Popolo-ra és vele együtt a városra is. A hatalmas parkban a leghíresebb olasz személyek mellszobrát és popmázó virágokat láthatunk, az égbe nyúló „brokkoli-fákról” nem is beszélve. Beljebb haladva előbb Mózes vízre bocsájtását mintázó szoborba és szökőkútba, majd a ma már nem működő vízórába botlunk. Érdemes lett volna itt akár egy teljes napot is eltölteni, de mi siettünk, hiszen egy négynapos kirándulásban az idő a legnagyobb ellenség.

A Villa Borghesenek otthont adó terület 80 hektáros kiterjedésével Róma második legnagyobb parkja. Az angolparkban egy mesterséges tó is található, ahol csónakázva megpihenhetünk, és élvezhetjük az idillt két római látnivaló megtekintése közben. A csodás természeti szépségeket felvonultató parkban szép sétányok, és szobrok találhatóak. 1902-ig a Borghese család tulajdona volt, amikor is közparkká tették.

A csodás kastélyban, a Villa Borghese épületében található a Galleria Borghese, Róma egyik remek múzeuma. Számos értékes műalkotással lehet itt találkozni. Bernini érzéki szobrai, Tiziano, Raffaello, Veronese, Rubens, és Lucas Cranach képei mind-mind várják az odalátogatókat. Fontos információ, hogy a múzeumot csak előzetes jegyfoglalás esetén lehet megtekinteni.

Eljutás: Metró: A vonal: Flamino állomás (gyaloglással). Buszjáratok: 88, 95, 490, 495, 49. Villamosjáratok: 2, 3, 19.
Nyitva tartás: A park éjjel-nappal nyitva tart. Galeria Borghese: Kedd - Vasárnap: 08:30-19:30. Hétfőn zárva.
Belépőjegy (2012): A parkba ingyenes a belépés. Galeria Borghese: 8,50 Euró. 18-25 év közöttieknek: 5,25 Euró. 18 éven aluliak, és 65 éven felüliek számára 2 Euró. Jegyfoglalás kötelező! Megtehető a http://www.ticketeria.it/ oldalon!

Mózes vízre bocsájtása - szökőkút a parkban (Fotó: 2×Sült)

A parkból a Piazza di Spagna irányában sétálva mintha Budapestet látnánk – olasz utcanevekkel. Mondjuk Róma nagy részéről ez volt a benyomásunk, szinte csak a Trastevere hasonlított a tipikus olasz attitűdre, no de erről később. Szerencsére kb. 5 perc gyalog az út, majd a Spanyol lépcső tetejére érve ismét a szivárvány minden színében tündöklő, de leginkább rózsaszín, földre csapható és szétfolyó malacot- és pofátlanul rózsát árulók tömkelegébe botlunk. No meg persze százezer turistába, lépcsőn üldögélő helyibe, szökőkútba.

Jah, igen, a malac. Nagy buli, és az árusok természetesen kellő kiállás mellett hajlandóak az eredeti 3€ egyharmadáért is odaadni az állatot, mi is beszereztünk egyet, aki végig kísért minket utunk során. Pimpinek hívják (az olasz Micimackó Malackája után szabadon).

Európa leghosszabb, és legszélesebb kültéri lépcsője, a rómaiak egyik kedvenc találkahelye 138 lépcsőfokból áll, 1717-ben épült, és utoljára 1995-ben újították fel. Azért Spanyol lépcső a neve, mert ma is itt található Spanyolország nagykövetsége. Létét nem kis mértékben egy francia diplomatának, Étienne Gueffiernek köszönheti, aki 20 ezer scudit adományozott a lépcső megépítésére. Szépsége mellett hangulata is lenyűgöző, mindig tele van helyiekkel, turistákkal, fiatalokkal, és szerelmespárokkal.

A lépcső az 1585-ben felszentelt Trinitá dei Monti templomhoz vezet, mely előtt található a Obelisco Sallustiano, Róma egyik egyiptomi obeliszkja, a lépcső alján pedig egy hangulatos tér (Piazza di Spagna), és egy 1627-29-ig épített barokk szökőkút látható.

Cím: Piazza di Spagna
Eljutás: A spanyol lépcső gyalog közel található a Trevi-kúthoz. Metró: A-vonal: Spagna megálló.

Spanyol lépcső (Fotó: 2×Sült)

A Spanyol lépcsőt természetesen meg lehet közelíteni egy sokkal szebb, hömpölygőbb útvonalon is a Popoloról, de akkor pont kimarad a park. Ezen az úton, azaz a via del Babuino-n haladva a világmárkák üzleteibe botlunk, s titkon irigykedhetünk azokra, akik 3000€-ért (nyolcszázhatvanezerért…) megveszik maguknak a Prada övét. A kevésbé „igényesek” persze majdnem ugyanolyat kapnak, bóvli minőségben 5-10€-ért a külvárosban áruló standokon, vagy 20-30-ért a Vatikán melletti piacon.

A lépcsővel szemben megy be egy kis utca, amin végig haladva, no meg néha balra tartva Róma olasz arcát is megcsodálhatjuk, míg a Parlamenthez – mely egy másodpercig sem hasonlít a magyarhoz! – vagy a Pantheonhoz érünk. Ha tehetjük, ne siessünk. Bóklásszunk a sikátorokban, igyunk egy kávét, nyaljunk fagyit, élvezzük a dolce vitát! És persze nyugodtan tévedjünk el, előbb utóbb úgyis kilyukadunk valami forgalmasabb útra, ahol biztos van metró- vagy buszmegálló.

Pantheon (Fotó: UtazásNyaralás)

Az egyik legjobban megmaradt ókori római műemlék, és egyben valószínűleg korának egyik legépebben megmaradt épülete a római Pantheon. A Pantheon Róma államvallásának hét istene tiszteletére épült, a 7. század eleje óta, a mai napig, pedig keresztény templom. Több híres ember nyughelyéül is szolgál (pl. itt nyugszik Raffaello, vagy Itália első királya, I. Viktor Emmanuel). Az eredeti, Kr. e. 27-ben épült Pantheon egy tűzvészben leégett. A jelenlegi épület Kr. u. kb. 125-ben épült, Hadrianus császár uralkodása idején. Érdemes meglátogatni a Pantheont, amikor épp esik: ahogy az eső ráesik a tökéletes kupolára, és esetleg még villámlik is hozzá, az hatalmas élményt jelent.

Belépőjegy: Ingyenes belépés!
Nyitva tartás: Hétfő - Szombat: 09:00-18:30 (télen 16:30-ig). Vasárnap: 09:00-13:00.

A Pantheon után a Trevi kúthoz tartottunk, mely csodálatos! Mármint ha az ember átverekedi magát azon az iszonyatos tömegen, mely napközben jellemzi a teret, s látja is a kutat, melynek elég nagy főszerepe volt az Angyalok és Démonok című filmben is. Azt tartják, aki iszik a vizéből, mindenképpen visszatér Rómába – no majd meglátjuk. Aztán azt is tartják, hogy állj háttal a kútnak, jobb kezeddel a bal vállad fölött dobj pénzt bele és várd a csodát, mert hamarosan hatalmas szerencse ér. Amint megnyertem a lottó ötöst, szólok :)

Trevi kút (Fotó: 2×Sült)

A világ egyik leghíresebb, és legszebb szökőkútjába rengetegen dobnak aprópénzt, mivel a hiedelem szerint, aki pénz dob a kútba, az visszatér Rómába. Ez Róma legnagyobb szökőkútja - 26 méter magas, és 20 méter széles. A barokk szökőkút Nicola Salvi tervei alapján épült, és 1762-re készült el, azóta többször is restaurálták (legutóbb 1998-ban). A pénzérmékből naponta kb. 3000 Euró gyűlik össze, mely összeget a nap végén begyűjtik, bár néhány ötletes tolvaj alkalmanként mágneseket használva próbál lopni a kútból.

Cím: Piazza di Trevi
Eljutás: A metróvonal: Spagna, Barberini állomások, némi gyaloglással.

A Tiberis-sziget keleti csücske a régi híd maradványaival (Fotó: 2×Sült)

A kúttól kivezető úton a csapat egy része ebédelni ment, másik fele bóklászni és kávézni. Természetesen itt nem nagyon ússzuk meg 8-15€ alatt a pizzát (feltéttől függ), és erre még nyugodtan számoljunk rá 2 euró szervízdíjat is. Ha kávézni szeretnénk, akkor is nézzük meg az itallapot, mert könnyen lehet az 1 eurós koffein-bombából 4€-s ital, ha a teraszon isszuk meg azt. A szemfülesek persze ki is kérhetik elvitelre és az egyik szomszédos sikátorban megpihenve elkortyolhatják eredeti áron. Érdemes, azok a kis utcácskák, a helyi öregek és fiatalok, a házak között lebegő száradó színes ruhák – na ez az, amiért az ember első sorban olaszba megy, és ez az, amit a nevezetességeknél soha nem tapasztalhatunk meg!

Ebéd után az Isola Tiberna (Tiberis-sziget) felé vettük az irányt. Az eredetileg hajót formáló szigeten jelenleg kórház működik, s bár nem nagyobb, mint a Margit-sziget, három hídja van, mely mind-mind hívja a látogatót, hogy sétáljon végig rajta, hisz minden szögből más arcát mutatja meg nekünk. Délkeleti oldalról egy régebbi híd maradványait csodálhatjuk meg – frenetikus látvány!

A Tevere (régi nevén Tiberis) folyón fekvő, hajó alakú sziget igen kicsi: 270 m hosszú, és legnagyobb szélessége 67 méter. Bizonyos források szerint a világ legkisebb lakott szigetének számít. Egykor egy nagy templom állt itt. Rómával két híd köti össze: a Kr. e. 62-ben épült Pons Fabricius, amely Róma legrégibb hídja, és a Kr.e. 46-ban épített Pons Cestius, amely a szigetet a Trasteverével köti össze. Nagy élmény néha elhagyni Róma nyüzsgését, és kifeküdni a Tevere partjára, figyelni a folyót, és a madarakat. A szigeten találhatók éttermek, kávézók, és fagyiárusok is.

Trastevere (Fotó: UtazásNyaralás)

A sziget középső hídján áthaladva az út túloldalán Trastevere városrészbe értünk. Gyakorlatilag bármerre indulunk, szinte mindenhol trattoriák, pizzeriák, ristoranték várnak ránk. Ki ne hagyjuk a ház borát, mely 4-8€ között lehet a miénk, fél literre számolva. Egyes helyeken a tiszta vino bianco köszön ránk az asztlról, másutt habzóborként minimális szódával és annál több szénsavval „hígítva” árulják. Ha szemfülesek vagyunk, találunk olyan éttermet – a Piazza di Santa Maria-tól a Via Trastevere irányába -, ahol a pizzát 3€-tól mérik, ám a szerviz díjat itt sem ússzuk meg. Aki amúgy nem szívesen fizet a terítésért, betérhet a törökök pizzériájába is, ahol a téglalapokra szelt, pultról kiválasztott szeletünket dekára mérik, de valljuk be őszintén, egy olyan, mintha itthon a kínaiak gulyás-csárdát nyitnának… Ha már farkas éhesek vagyunk, és nincs a környéken jobb, térjünk be, de sok jóra ne számítsunk: az nem az a pizza, mely világhírnévre tett szert, mert annyira olasz.

Róma 13. kerülete máig megtartotta igazi, mediterrán, hamisíthatatlanul rómaias jellegét: a szűk utcácskákban a ruhák szárítókötélen száradnak, az emberek üldögélnek az utcákon, és szenvedélyesen beszélgetnek szomszédaikkal. Róma egyik legkedvesebb, turisták, és helyiek által is igen kedvelt, és gyakran látogatott szegletét számos étterem, pub, és szórakozóhely teszi még élőbbé, az éttermekben megízlelhetjük az igazi római ételkülönlegességeket. A negyed egyedi hangulata számos művészt, és híres embert varázsolt el, ide járt iskolába Enrio Morricone is.

Október 9. kedd – Ókori Róma

Diadalív - Palatinus - Forum Romanum - Colosseum (Fotó: 2×Sült)

Ma az ókoré volt a főszerep. Reggel a Palatinus múzeumban kezdtünk, ahol a császárok lakhelyeit és az ásatások során előkerült ókori eszközöket nézhetünk meg. A parkban sétálgatva megannyi lime – vagy éretlen zöld citrom – fába botlunk, s eljutunk a Forum Romanumra. Már a Palatunust végig járni is fárasztó mutatvány, a lusták ki is hagyták az élményt, hogy testközelből megnézzék a Forum romjait, de magam tapasztalatán mondom: ne adjuk fel, le kell menni, egyszerűen hihetetlen élmény azokon a tereken állni a monumentális oszlopok és templom-maradványok tövében. Ha tehetjük, szerezzünk be egy számos helyen kapható, az ókori Rómát bemutató könyvet, melyben le van fotózva a jelenlegi kilátás, és rá hajtva megnézhetjük, milyen is volt valójában. Persze nagyon sok hasznos infót is leírnak a könyvben a képi illusztrációk mellett, mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek segít elképzelni, illetve bele képzelni magát az adott térbe. A könyv magyarul ugyan nem jelent még meg, de olaszul, angolul, franciául, kínaiul, spanyolul és arabul 12€-ért a miénk lehet, és aki nem is beszéli tökéletesen ezeket a nyelveket, ő is könnyen használhatja egy magyar útikönyvvel kiegészítve.

Forum Romanum éjjel, a Capitoliumi Múzeum teraszáról (Fotó: 2×Sült)

A Capitolium, és a Palatinus domb között terül el az ókori Róma központja, melyet mára teljesen feltártak, így a helyiek, és a turisták könnyedén elképzelhetik a hajdan volt nyüzgést, és a patináns kultúra virágzását. A Forum Romanum volt Róma ítélkezésének, politikai életének, és kereskedelmének a központja. A Forum Romanumon számos különböző istennek (pl. Saturnus, Janus, Vesta, Concordia) szentelt templom állt, itt volt a szenátus helye, a kivégző tér, ezeken felül bazilikák, palotamaradványok, és négy diadalív romja található itt. Éjszakai vezetéseket is tartanak, amikor is holdfényben csodálhatók meg a letűnt időkből megmaradt romok.

Eljutás: Metró: B vonal: Circo Massimo vagy Colosseo megállók.
Belépőjegy (2012): Kombinált jegy: Colosseum, Forum, és Palatinus múzeum: 13,50 Euró. 18-24 éveseknek: 9 Euró. 18 év alatt, és 65 év felett 1,50 Euró.
Nyitva tartás: 09:00-18:00 (nyáron 19:00-ig)

A Colosseo éjjel (Fotó: 2×Sült)

A Palatinusnál megvásárolt belépővel tudunk bemenni a Colosseo-ba is. Ugyan az idők során már csak az északi oldala maradt meg épségben, a restaurátorok profi munkát végeztek. Érdemes megfigyelni a három szinten elhelyezett három stílusban pompázó oszlopokat, és semmi pénzért se hagyjuk ki a második szinten a múzeumot, ami prezentálja a Colosseum korábbi szerepét. A lépcsők viszont nagyon meredekek és nehezen járhatóak, ám ez ne rémisszen el senkit, van lift az észak-keleti oldalon.

Róma egyik szimbóluma, a Colosseum, a legnagyobb amfiteátrum, amely a Római Birodalom idején épült, a római építészet egyik legjelentősebb alkotása. Méreteit tekintve 48,5 m magas, 156 m széles, és 182 m hosszú. Kr. u. kb. 70-72-től 80-ig épült. Eredetileg 50 ezer néző befogadására volt képes, gladiátorviadalokra, állatviadalokra, és egyéb előadásokra használták. Színhelye volt a kora-kereszténység idején nyilvános kivégzéseknek, amelyeket állatviadalokkal kombináltak.

A Colosseumban 2012. decemberében felújítás kezdődik - homlokzatát 2015 közepéig állványzat fogja takarni. Azonban ez idő alatt is látogatható marad.

Eljutás: Metró: B vonal: Colosseo megálló.
Nyitva tartás: 09:00-től napnyugta előtt 1 óráig (január 2-től február 15-ig 16:30-ig, áprilistól augusztus 31-ig 19:15-ig...)

A Colosseo belülről (Fotó: 2×Sült)

A Colosseo mellett (észak-keleti irányban) érdemes betérni egy-egy kávéra. Mi a második utca jobbján (via dei Santi Quattro) ittunk egyet-egyet, a latte 1.7, a cappuccino 1.5, az espresso 1 euró volt, a bár hangulata pedig frenetikus. Egy utcával lejjebb egyébként a város legnagyobb melegbarát bárja is megtalálható, büszkén hirdetve a világnak, hogy az olaszok mennyire toleránsak a homoszexuálisokkal szemben.

A Colosseo-tól a Via dei Fori Imperiali-n haladva egy, csak felülről nézegethető fórum-trióba botlunk. Egyes hírek szerint itt gyilkolták meg Julius cézárt. Tovább haladva a Foro Traiano gigantikus obeliszkjébe botlunk, majd a téren sétálgatva szuveníresekbe, hotelekbe és drága éttermekbe. Innen buszra szállva az Operához érünk, amitől már csak egy köpésre található a Santa Maria Maggiora bazilika és a Forum Republica – ahol a körforgalom közepén egy gigantikus szökőkútba botlunk. Éjjel csodás látvány! Persze itt is találunk piacosokat, ők többnyire bakelit lemezeket, cd-ket és újságokat, könyveket árulnak. Remek relikviákba botolhatunk! Aztán ki ne hagyjuk a Piazza Navona-t sem!

Piazza Navona (Fotó: UtazásNyaralás)

Róma egyik legszebb, és legnépszerűbb terén korábban a város legkedveltebb piaca működött, valamint hajócsatákat is rendeztek - ekkor a teret elárasztották vízzel. A Piazza Navona ovális, aréna-szerű alakja a korábban a téren rendezett játékoknak köszönhető. A téren három szökőkút található, köztük Gianlorenzo Bernini remekműve, a híres Fontana dei Quattro Fiumi (A négy folyó szökőkútja), valamint egyéb templomok, és műemlékek. Hangulatos meginni valamit egy kávézó kinti asztalánál, figyelve a sürgés-forgást. Az éjszakai élet is pezseg itt: sötétedés után zenészek, mutatványosok szórakoztatják az embereket, és az éttermek, kávézók megtelnek emberekkel.

Eljutás: Buszjáratok: 62, 64, 70, 81, 87, 115, 116, 186, 492, 628. Villamos: 8-as.

Október 10. szerda – Vatikán

Levezetőnek a katolikus vallás fő színhelyét, a Vatikánt terveztük. Minden szerdán fél 11-kor a Pápa beszédet tart a Szent Péter téren – hat nyelvre fordítják a szónoklatot. Ilyenkor a téren hömpölygő tömeg látványa fogad minket, szinte moccanni sem lehet a végeláthatatlan számú turistától és helyitől, akik gyakran már kilenc órakor gyülekezni kezdenek, hogy a lehető legközelebb lehessenek Őszentségéhez, aki előbb autón integetve körbejárja a tömeget, majd a tribünre ülve hívja fel a figyelmet az aktuális világproblémákra, és adja tanácsait. A térre érdemes időben érkezni, hiszen a reptereken megszokott biztonsági ellenőrzésen átesve juthatunk csak be a Vatikán területére.

Lekaptuk a Pápát (Fotó: 2×Sült)

Aki szerdára tervezné a Szent Péter Bazilikát – mint mi -, gyorsan írja át az útvonaltervét, mert aznap szinte lehetetlen bejutni oda. Eleve rengetegen nézik meg nap-mint nap, a Pápa beszéde alatt pedig egyenesen lehetetlen a bejutás a mérhetetlen hosszú sorok miatt.

A Szent Péter Bazilika (Fotó: UtazásNyaralás)

A Basilica di San Pietro in Vaticano, azaz a Szent Péter Bazilika egyike Róma négy nagy bazilikájának. A bazilika a Vatikán legkiemelkedőbb épülete, és kupolája uralja Róma látképét. A bazilika méretei elképesztők, szinte leírhatatlanok, de azért megpróbáljuk megtenni. 1989-ig ez volt a világ legnagyobb katolikus temploma, amikor is Elefántcsontpart fővárosában, Yamoussoukroban található bazilika megelőzte. Területe 2,3 hektár, és kapacitása több, mint 60 ezer fő, tehát elférne benne pl. Veszprém lakossága! Hossza 211 méter, legnagyobb szélessége 186 méter, legnagyobb magassága pedig 132 méter. A templomban található számos jelentős művészeti alkotás között mindenképpen kiemelendő Michalengelo Piétája, amely a művész egyetlen szignált alkotása. Rögtön a bejárat után, jobbra látható. A Szt. Péter Bazilika Michalengelo tervezte kupolájába lifttel, majd pedig 537 lépcsőfok megmászásával fel lehet jutni.

Szent Péter tér (Fotó: UtazásNyaralás)

A Szt. Péter tér, ahol a bazilika fekszik 1667-re készült el, Gian Lorenzo Bernini tervei alapján. A tervezésnél az volt a fő szempont, hogy a pápa miséit a lehető legnagyobb számú ember tudja figyelemmel kísérni. A tér az optikai csalódáskeltés mesterfokát is képviseli: a dómhoz közeledve úgy tűnik, mintha az távolodna, továbbá a tér ugyan kör alakúnak tűnik, de valójában elipszis, ill. még számos hasonló jelenséggel lehet itt találkozni.

Eljutás: Metró: A vonal: Cipro állomás vagy gyalog az Angyalvártól
Belépőjegy (2012): Ingyenes. A kupola belépőköteles: csak lépcsőn (551 lépcső) 5 Euró, liften+lépcsőn (320 lépcső) 7 Euró.
Nyitva tartás: 07:00-18:30 (áprilistól szeptemberig: 19:00-ig). Kupola: 08:00-17:00 (áprilistól szeptemberig: 18:00-ig).

Ilyen svájci őrök vigyáznak a Vatikánra (Fotó: 2×Sült)

A Vatikáni Múzeumokba hipp-hopp bejutottunk, hiszen nem vártuk meg a pápai beszéd negyedik fordítását már. A Szent Péter tértől majd egy kilométerre található bejárat felé haladva az első kanyar után (a piac mögött) nagyon jó fagyit mérnek, a városban megszokott áron (a piccolo 1.5, a medio 2, a grande 2.5-3€).

A múzeumok látványa lenyűgöző. Mármint… Lenne… Ha hagynák, hogy az ember élvezze. A percről-percre növekvő iszonyatos tömeg miatt ugyanis hiába egy Michelangelo, Leonardo vagy egy Mattiste, megcsodálni, leragadni már nem lehet. Ezáltal kissé élvezhetetlen volt egy-egy terem –nyilván, ahol a „legnagyobbak” műveit láthatjuk-, de ahol tudunk egy kis helyet szakítni magunknak, frenetikus látvány fogad minket.

Érdemes a fejünk fölé is nézni a Vatikánban (Fotó: 2×Sült)

A Vatikáni Múzeumokban ugyan van büfé, de a minőségről inkább ne beszéljünk. Itt fordult elő velem először, hogy egy helyivel összevesszek, mert egy öt perce a pulton álló kávét akart nekem adni - 2€-ért. Szerencsére sikerült megértenünk egymást, és végül azt kaptam, amit kértem, de ez egy kicsit kiakasztott.

A Vatikán az egyik a világ kevés enklávéja (egy ország, amelyet teljes egészében egy másik ország területén helyezkedik el) közül. Ez az 1929 óta létező ország 44 hektáros területével világ legkisebb országának számít. Az apró ország fő látványossága a Szent Péter-tér, és bazilikája, a Szent Péter-bazilika, meg persze a 14 csodálatos vatikáni múzeum.

A Vatikán múzeumai a római katolikus egyház pazar gyűjteményét mutatják be. A múzeumokat a 16. században alapították. Ma évente több, mint 4 millió látogatóval büszkélkedhetnek. Főbejáratuk a Viale del Vaticanón található. A múzeumokat, és a több, mint 50 ezer műtárgyat megtekintve az embernek páratlan élményben lehet része. Hogy a számos műtárgy között el lehessen igazodni, és a turisták meg tudják tekinteni a legjelentősebbeket, színes utakat hoztak létre: ibolyaszín, bézs, zöld, és sárga utak vannak, az első másfél, míg az utolsó öt órás, és mindegyik út a Sixtus-kápolnába vezet. A belépő igencsak megéri az árát: 14 múzeum, és szintén 14 palota / lakóház tekinthető meg. Kiemelendő, többek között a a művészeti galéria, olyan művészek munkáival, mint Raffaello, Leonardo, Caravaggio, vagy Bernini. A Museo Pio Clementino a világ legnagyobb ókori gyűjteményét tartalmazza, görög, és római remekekkel.

Eljutás: Metró: A vonal: Cipro állomás vagy gyalog az Angyalvártól
Belépőjegyek (2012): 15 Euró. 26 éven aluli diákok részére 8 Euró. 6 éven aluliak számára ingyenes. Minden hónap utolsó vasárnapján ingyenes.
Nyitva tartás: hétfő-szombat: 09:00-18:00 (pénztárzárás: 16:00). Vasárnaponként zárva, kivétel minden hónap utolsó vasárnapja: 09:00-14:00-ig van nyitva, belépés 12:30-ig. 

A Vatikán udvarán (Fotó: 2×Sült)

A múzeumok után visszaszaladtunk a szálláson hagyott csomagjainkért, majd a Terminitől induló Terravision járattal mentünk ki a gigantikus Fiumicino Aeroporto-ra. Ugyan éjjel már nincs akkora tömeg – először azt hittük, törölték a járatokat, annyira kihalt volt az egész -, mégsem érdemes az utolsó pillanatban a városból kiutazni, hiszen csak az 20 perc, míg a járat kapujához elérünk, nemhogy ha még el is tévedünk, vagy a mosdót is igénybe akarjuk venni.

Turistáknak: Róma Pass

Róma Pass vásárlás után a csapat egy része (Fotó: 2×Sült)

Megvettük. Nem kellett volna. Vagyis, nem lehet eldönteni. Ugyanis az Róma Pass (RP) három napon keresztül korlátlan utazást tartalmaz a város minden járatára – kivéve a transzfer járatokat, de a tengerre elutazhatunk vele – és az első két múzeumba a belépőt. Mi a Colosseo-Forum Romanum-Palatinus trióra és az Angyalvárra használtuk fel – hihetetlen nagy előnye, hogy a Colosseonál nem kellett sorban állnunk a normál jegyet vevőkkel, hanem egy sokkal kisebb sorban, gyorsabban bejutva szívhattuk magunkba a gladiátorok itt hagyott lehelet-maradványait. Gyakorlatilag a szállás miatt használtuk a tömegközlekedést a legtöbbször, ami miatt nem volt rossz a Pass, de aki a belvárosban, vagy annak közvetlen közelében foglalja le szállását, és nem akar metrót használni, már-már felesleges minden utazáskor lyukasztania is, annyira lehet, hogy nem éri meg kiadni rá a 30 eurót. Mi így, hogy használtuk az RP-t, kb. egy buszjegy árával úsztuk meg drágábban, mintha minden utazást-belépő árat helyben vettünk volna, de nekünk kellett metrózni és buszozni is a szállás miatt.

Összesítve a Róma Pass jó, ha van, de ha nincs, akkor sincs nagy probléma.

Ez úton szeretnék köszönetet mondani az IndexFórum Róma topikjának és az UtazásNyaralás portálnak, ahol rengeteg hasznos és aktuális információt gyűjtöttünk be utazásunkkal kapcsolatban A helyszíni leírások, ismertetők ugyancsak az UtazásNyaralásoldalról vannak.