Ha Barcelonában nyaralunk és egy igazán mediterrán kisvárosra vágyunk, aminek ráadásul tengerpartja is van, érdemes vonatra szállni és egy fél órát utazni vele, mert Sitges minden pénzt megér - még akkor is, ha a cikkhez felhasznált képek ezt cseppet sem adják vissza :)
Az útleírásom eredetileg a 2×Sült-ön jelent meg 2013. április 13-án. A benne szereplő információk a megjelenés idején még pontosak voltak, de mára már elavultak lehetnek.
Az egyik étterem tetejéről csodás kilátás nyílik a városra és a partra
Mármint megérné, ha többe kerülne eljutni oda, mint Barcelonába, ám a helyi vasút társaságok által kialakított zónarendszernek köszönhetően centre pontosan ugyanannyiba kerül elmenni a katalán fővárosba, mint Maҫanetbe… Szám szerint Manresából 5,70€-ba, ám mivel elég kevés az esélye annak, hogy ha valaki Magyarországból katalán területre látogat, éppen pont ebben a kisvárosban fog megszállni, így megnéztem, a „fővárosból” 3,5€-ért juthatunk ki.
A sitgesi templom
Ahogy a Renfe által üzemeltetett vonatról leszállunk, egy perc sétával bejutunk a központba. A szűk sikátorok, a mediterrán házak és csempemozaikok olyan egyedi hangulatot kölcsönöznek a falunak, amit aki csak Barcelonában jár, soha nem fog megtapasztalni – pláne, ha Spanyolország ezen részére olyan fenntartásokkal érkezik, hogy azt akarja látni, amit a horvátoknál vagy a görögöknél tapasztalt. Órákat el lehet császkálni a szűk utcákon, ahol persze minden a turizmusra épült: nem csoda, a 26000 lakosú falu nyaranta a háromszorosára duzzad (4500 szállodai ágy közül választhatunk, ami valljuk be, nem mindennapi egy alig 44 km2 alapterületű falu esetében).
Amsterdamban láttam ennyire keskeny házakat...
Az első írásos említések a faluról már az 1. századból származnak. A középkorban a barcelonai püspökség megbízásából épült vár a 12. században előbb a Sitges család, majd Bernad de Fonollar tulajdonába került. A legnagyobb hírnévre akkor tett szert a város, amikor az 1960-as években Santiago Rusiñol odaköltözött, és a Franco-korszak ellentáborát alakította ki. Ekkor kapta a mini-Ibiza jelzőt is.
Sokan áldják Facundo Bacardi nevét is, aki 1814-ben Sitgesen látta meg a napvilágot, majd kubai emigrálása után megalapította a Bacardi gyárat és megalkotta a máig töretlen sikert arató Bacardi Rum családot.
Most még kihalt a móló, ám egy hónap múlva már moccanni sem lehet!
A strandon is csak akkor nincs ember, ha éppen esik.
Sitges 17 stranddal büszkélkedik: az „általános” fürdőhelyek mellett található koedukált és nemenként elkülönített nudista strand is, mindemellett kimondottan homoszexuálisoknak kiépített tengerpart is. Ez utóbbin nem is szabad meglepődni: ma már a melegturizmus legkiemelkedőbb úti célja, Európa Torontójának, azaz az egyik legtoleránsabb városának tartják.
Sétálóutcák a part mellett
Ettől függetlenül Sitgest nem csak a meleg- és leszbikus utazók látogatják előszeretettel. A falu olyan különleges mikroklímával rendelkezik, hogy majdhogy a leghosszabb nyarat tudhatja magáénak Katalónia szerte – nem ritka, hogy míg a 35 km-re lévő Barcelonában szakad az eső és fáznak, itt jóízűen folyik a napozás. Talán ennek is köszönhető, hogy a falu évente számos fesztivált fogad be.
Meglepő, de nem mindegyik lakás hotel, a helyiek is imádnak itt élni
(bal oldalt látható a homok, pár lépére már a tenger van!)
Februárban kezdődik a száz éves hagyománnyal rendelkező Carnival (vagy Carnestoltels), amit a torkos csütörtök (Dijous Gras) nyit meg, az arribo király látványos étkezését felelevenítve, majd egy teljes hónapon keresztül folyik a farsangi mulatság néptánccal, xatonades-el (hagyományos helyi saláta omlettel) és jellegzetes farsangi elemekkel. A legfontosabb pillanat a Rua de la Disbauxa, amikor negyven-egynéhány úszó merészkedik az akkor még jócskán hideg tengerbe.
Nem csak szemmagasságban vannak látványosságok!
Ezért a fotóért majdnem az ingem testi épségét áldoztam fel! De megérte - nekem tetszik
Ahogy haladunk a nyárba, úgy érnek minket a programok: virágkarnevál, pride, bears-pride, és film fesztivál – hogy csak párat említsek. Ám ha éppen nem is egy óriási karnevál közepére csöppenünk, Sitgesen akkor is csodálatos nyaralást tölthetünk el!
Kezek a parton
A tenger úrnője
Művészek (ez az egyetlen utcai alkotás - már amiket láttam -, ahol férfiak jelennek meg.
Az összes szobor, csempemozaik női alakokat ábrázol!)
Kilőttem az esőfelhőket! :)
A strandokon sétálgatva egyértelműen kijelenthetem: százszor lenyomja a barcelonai fürdőhelyeket! Mivel itt a hullámok is sokkal inkább "emberbarátok", mint a nagyvárosban, kisgyermekes családoknak is kimondottan ajánlott úti cél – hogy a kagylók szerelmeseiről ne is beszéljek! Gondolom azt mondani sem kell, hogy homokos strandok vannak a városban (ha jól tudom, van kavicsos partszakasz is, ám ott még nem volt szerencsém búvárkodni). Azt hiszem, ez az a falu, ahová olyan gyakran elutazom, amilyen gyakran csak lehet! Pláne, hogy első találkozásunkkor nem egyszer eleredt az eső - nem mintha nagyon bántam volna, elég meleg van már most is!
A kedvenc utcám
Nem egy ilyen mozaikkal találkozhatunk az utcákat járva
A hétvégén az Astuiras tartománybeli Oviedoba utazom egy egyhetes képzésre, ami kötelező eleme mindenkinek, aki EVS programon vesz részt. (Mellesleg 16 órás a vonatút Barcelonából!) Már alig várom – de töredelmesen bevallom, a végére vagyok a legjobban rákattanva, hiszen az utolsó éjszakát a 20 km-re, északra fekvő Gijonban töltöm, s végre valahára megmártózhatok az Atlanti-óceánban is!
Kedves színpad társamnak szeretettel
